Ez vagyok ÉN...

Húha... Kicsit rég írtam már ide, de majd bepótolom. Minden esetre ma elkezdtem a 4 hét kötelező gyakorlatomat a választott patikában. Egyelőre sok szakmai jellegű dolgot nem csináltam. Pakoltam gyógyszereket, meg válogattam recepteket. Az ott dolgozók egyébként aranyosak, kedvesen fogadtak. És kicsi a világ, mert még zenész is van közöttük, akivel tök jól el is tudtam beszélgetni. Szóval egész jó volt annak ellenére, hogy igazából semmi érdemlegeset nem tudtam csinálni. A tematikát nem tudom mikor óhajtja a TO feltölteni, de nem ártana, ha kapkodnák magukat, mert nem akarok mindig csak pakolni. Am tök furi volt, mert vagy 4 ember jött oda hozzám, h ezt v. azt hol talál, vagy hogy az X gyógyszer mire jó. Kicsit sem éreztem magam tök hülyének.. Na mind1. Szal érdekes volt az első napom a patikában.

Kedves Mindenki!

Az Universitas Szimfonikus Zenekar mindenkit szeretettel vár a 2009. április 21-én (kedden) 19 órai kezdettel tartandó koncertjére az IH Rendezvényközpontba!
A műsor:
Mendelssohn: Hebridák nyitány
Mozart: C-dúr oboaverseny KV. 314
Borodin: Közép-Ázsia pusztáin
Dvořák: A déli boszorkány

Oboán közreműködik: Fülöp Viktor
Vezényel: Somorjai Péter

A belépés díjtalan! Gyertek sokan!

Kicsit módosítottam a radio blogos zenéket, így most van egy csomó új, szóval lehet válogatni. Remélem tetszik!

Két Szegeden eltöltött hét után most ismét itthon vagyok. Tegnap jöttem haza, mivel ma dékáni szünet van nálunk az egyetemen. De mivel a mai nap munkanap volt, tegnap nem volt közvetlen vonat haza, így átszállóssal kellett jönni,de nem volt baj, mert részben volt is társaságom, részben mert aludtam Ceglédtől Püspökladányig (na jó, akkor felébredtem, mikor a kalauz felébresztett a jegy miatt). De jó volt, főleg, h eléggé fáradt voltam, mivel előző este buliztunk Orsi, Gabi, Évi és én. Persze rajtunk kívül még volt jópár ember a JATE-ban. A társaság jó volt, a party már kevésbé, de ez van. Túléltük és még jól is éreztem magam (persze ehhez lehet kellett az alapozás is). Ja am csütörtökön tartottam élettan gyakon kiselőadást. A téma a Parkinson- és a Huntington-kór volt. Egész jól sikerült, nem beszéltem gyorsan, ami nálam ugyebár kifejezett siker. Na mind1. Tegnap bementem szerves ea.-ra, ami előtt egy bikém lett volna, de úgy voltam vele, h inkább otthon alszok, mint órán (a tanár a végén megjegyzi az arcom, aztán ciki lesz a vizsgán). Az órán elhangzott bejelentés mondjuk kicsit kicsapta a biztosítékot nálam, de ez van. Azán hazajöttem. Eleinte gondolkoztam rajta, h elmegyek ifire, de végül nem mentem be, nem tudom miért. Ma reggel aludtam, aztán bementem a városba, mert zenekari próba volt, ahol már több, mint egy hónapja nem voltam. A próba egész jó volt, bár tény, h nem voltunk a legfegyelmezettebbek. Osztottam keményen a tenorosokat, akik mellettem ültek, de kicsit elegem volt, h nem értem mit mond a karmester, mert feszt megy a pofázás... Ez van... Valószínűleg nem én leszek a srácok kedvenc tajga a zk-ból, de azt hiszem ezzel még tudok élni... A próbán az áprilisi koncert műsorát próbáltuk, amikben tök jó számok vannak. Persze van olyan is, ami kevésbé az én stílusom, és nem is annyira szereti a nagy többség sem, de ilyen darabokat is kell játszanunk, sőt, sztem bizonyos szempontból még nagyobb feladat is eljátszani, mint a jó darabokat, mert pl az egyik részben nincs ütő, így még azoknak is fel kell nézniük gyakrabban, akik sokszor "fül alapján" fújnak (sajnos vannak ilyenek minden zk-ban, így itt is, bár nem sok, de van). Délután aludtam, megköszöntöttük Apát, mivel szülinapja lesz. Örült az ajándékoknak. Ja és este átjött megköszönteni bennünket a szomszéd néni a névnapunk alkalmából. Nagyon aranyos néni a szomszéd nénink, Erzsike néni. Sőt igazából nagyon jó szomszédságunk van, persze kivételek akadnak, de velük nem kell foglalkozni. Engem meg igazán nem zavarnak, amíg a családéletét nem zavarják, főleg, hogy az év nagy részét így is Szegeden töltöm.
Holnap találkozok a barátőimmel, azaz a "fogadott testvéreimmel", legalábbis a "Nővérkémmel" biztos. Vele január végén talákoztam utoljára, és azt azért mindenki ki tudja számolni, h nem tegnap volt. De most tök jó lesz... No most pedig megyek aludni, mivel egy órával alapból kevesebbet alszunk az óra átállítás miatt (tudjátok hajnal 2-kor már hajnal 3 lesz). Szóval minden jót a kedves ide látogató olvasóknak!

Az előző hetem kicsit fullos volt. 5 nap alatt 3 zh-t írtam. Hétfőn délben egy szerves pótdemot, mert az előző heti a sok tanulás ellenére nem sikerült, ez most sikerült. Szerdán írtunk növénytanból, amit én, és rajtam kívül jópáran csak dudvatannak hívunk. "Élmény+ volt reggel 7-től írni, főleg, h 1,5 órát aludtam előtte. Ez is meglett, de vacak lett, amit nem értek, h miért, mert sztem annyira nem lettek rosszak a feladataim, sőt... NA mind1, javítani nem fogok. A következő demo pénteken volt, szintén reggel 7-től. Na ettől, kb már csak a péntek este 8 lett volna alkalmasabb időpont a bikém zh megírására. Utána előadás helyett elmentünk Verával vásárolni, majd reggelizni. Igazából hangulatom nem lett volna még egy adag bikémhez. Majd csak szervesre mentünk vissza. Az a szokásos hangulatban telt. Lehet furcsán hangzik, de rájöttem, h szeretem a szerves előadást. Egyébként a héten megint voltam Liviékkel edzeni. Most aktuálisan pilatesre mentünk. Eléggé húztuk le az átlagéletkort, de a hölgyek becsületére legyen mondva, hogy nagyon kitartóak és elszántak voltak. Igaz, h nekem 20 évesen sokkal lazábbak az ízületeim, mint nekik, de lelkesebbek voltak, mint én, az tuti. Ja meg volt a szokásos hétfői tesióra, ami jól kifárasztott, de élveztem. Rájöttem, h mekkora a mozgásigényem, és h tök jó dolog ennyi tesit csinálni. Bár ez az alkatomon tudom nem látszik, de ez van. Remélem majd fog! A szimfivel is próbáltunk szerdán. Egész jó volt, bár a nyitányt még mindig gyakorolnom kell, mert van benne egy állás, ami hallatszik, ha elcseszem, és azt nem akarom. Szóval majd gyakorlok, most lesz két hetem zh nélkül, szóval lesz időm gyakorolni egy kicsit. Egyébként majd lesz megint koncert, és majd megint kirakom ide a meghívót. Ja és egyébként sok szeretettel várja az Universitas Szimfonikus Zenekar a zenélni szerető, csatlakozni vágyó tagokat (elsősorban vonósokat). Érdeklődni a honlapon (www.szimfonikusok.hu) megadott elérhetőségeken, illetve persze én is válaszolok bármilyen kérdésre. És ha már zene. Március 14-e szinte végig a zenéről szólt, mivel délelőtt 10:30-tól a Debreceni Ifjúsági Fúvószenekar adott koncertet a debreceni Belvárosi Művelődési Házban (régi nevén IPK). A kis terem tele volt, lelkes hallgatókkal. Remélem mindenki élvezte a koncertet. Furcsa volt bemenni próbára előtte, mivel a fantörpikus órarendem miatt sajnos nem tudok hazajönni próbára. Mivel ha nem késik a vonatom, akkor kb. 15 percre be is tudnék menni próbára... Nade őszintén, mikor nem késik egy MÁV-os gyorsvonat... Na mind1. És szintén 14-én, szombat este volt még a szokásos évi éjféli koncert a DE-ZK-n. Jó volt, mint mindig. A programok közül igazából egy nem tetszett. Az sem volt rossz, csak nem szeretem azt a zenét, amit az az együttes játszott. Találkoztam jópár ismerőssel, persze a felével nem tudtam beszélni, de minden esetre tök jó volt. Sőt még egy fogadást is nyertem Ricsa barátnőmmel szemben, és ez tök jó. Alapból, h nyertem, másrészt a fogadás tárgya miatt... Na mind1. Ja és még pénteken találkoztam Ritemmel is, akit szintén nagyon régen láttam előzőleg, mivel volt, h beteg voltam, és akkor nem igazán akartam ráragasztani. Kata sajna beteg volt, így vele nem tudtam találkozni, de ma beszéltem vele msn-en és megbeszéltük, h majd most, mikor hazamegyek, akkor talizunk. Sőt még hoz nekem egy pendrive-ot is, amin a szilveszteri képek lesznek... Kíváncsian várom őket... Akarok már egy igazán jót röhögni... Jah pendrieve... Hétfőn meghalt a pendrive-om, ami elég gáz, lévén h 4 GB-os volt és decemberben kaptam. Ráadásul totál hirtelen történt, mert kivettem a saját gépemről rendesz meghajtó eltávolítás stb. (nem szeretem csak úgy kitépni a dolgokat a gépemből), és mikor átvittem az Annus gépére, h kinyomtassuk a file-t, az már nem ismerte fel. Aztán átvittem a saját gépemre és már az sem ismerte fel. Az egészben egyébként az volt a szerencsém, h a fizkém jegyzőkönyvet akartam nyomtatni és az igazi mázli, h a páromnak megvolt az anyag, mivel páros gyak volt, így át tudta küldeni. Mondjuk utólag belátom, hogy igazán lementhettem volna a saját dokumentumaim közé (ti.: a fizkémes intézeti gépen csináltuk meg a kiértékelést). Ezen túl, majd azt csinálom, ezt megfogadtam magamnak. Na mind1. Saját kárán tanul az ember, de akkor is bosszantó. Egyébként néha az idegességnek is vannak pozitív hazásai. Mikor kiderült, h elromlott a pendrive-om és úszott vele egy rakat fontos adat, utána volt tesim, és ha azt éreztem, h már nem bírom egyzsrűen rágondoltam és ment az edzés simán tovább, ami azért jó hétfő este 9 és 10 között.
És itt is szeretném megköszönni azoknak a kedves embereknek, akik múltkor felköszöntöttek a névnapomon. Nagyon jó érzés, hogy ennyien szeretnek. Igazi nagy ünneplés még nem volt, de ami késik nem múlik. De mondjuk volt azért olyan is, mivel egy szimfis próba után beültünk Orsi barátnőmmel a Millenniumba, ahol egy jót beszélgettünk. :) És az tök jó volt, főleg, h az a próba nekem nem sikerült valami jól, de ilyennek is kell lennie. Ez van.
Itt a tavasz. Legalábbis ma itt volt Szegeden. Gyönyörűen sütött a nap. És ettől nekem valahogy tök jókedvem lett. Bár mostanában alapból vidám vagyok. Persze vannak, amik ideiglenesen felhúznak, de nem jelentősek. Azt mondják pozitív kisugárzásom van, nem tudom, de ez tök jó. Baromira élvezem. Na mind1. Lassan elteszem magam holnapra, ami hétfő lévén hosszú nap lesz, főleg, h még mérni is megyek tdk-n, ráadásul új paraméterekkel, mivel még ezt is csinálom, lelkesen. No mind1. Nagy puszi mindenkinek!!!

Tudom, meglehetősen régen írtam már ide, de nem nagyon volt rá időm, meg néha kedvem sem, de most úgy döntöttem, írok. Örömmel írom, hogy úgy érzem, meggyógyultam. Kerülgetett vmi vacak. Eleinte csak megfáztam, aztán ez kicsit elhúzódott, főleg köszönhetően pár évfolyamtársamnak is, akik lázas betegen bejöttek órákra. Szerencsére az influenzát elkerültem.:) Múlt héten voltam otthon, ami nagyon jó volt, mert ki tudtam magam nagyjából pihenni, és sztem ez is sokat használt a gyógyuláshoz. Anyával elmentünk vásárolni, ami különösen jó volt. :) Megvettem álmaim táskáját, amibe még októberben szerettem bele, de akkor baromi drágának tartottam, és most tök olcsón meg tudtam venni. Ezek mellett egy csomó új dolgot is kaptam. Szóval most fel vagyok ruházva.:) Ma már túl estem a IV. félévem első demoján, ami nem lett olyan jó, mint vártam, de sikerült. Az egyetemen egyébként minden megy a maga rendje szerint, előadások, gyakorlatok, és múlt héten voltam megint tdk-n mérni, amit ma értékeltem ki. Maga a mérés nem volt túl jó a végeredmény szempontjából, de legalább pontos volt a mérés, amiért meg lettem dicsérve. :) Egy szörnyű tragédia is történt az előző bejegyzésem óta. Február 13-án meghalt az egyik évfolyamtársam és a szerelme egy autóbalesetben. Nyugodjanak békében mindketten!! :(
Az albiban két hete kicserélték az ablakokat, ami kicsit furcsa volt, de túléltük. Mondjuk lehet jobb let volna, ha otthon vagyok közben, mert pont akkor voltam nagyon beteg, de ez van. Amúgy egész hamar végeztek vele, és szép, normális munkát hagytak maguk után. Az egészben az volt a legfurcsább, hogy mindezt -5 fokban csinálták. Bár szerencsére minden nap tudtam valahova menni, a hideg elől. :) Hétfőn a redőnyt is felszerelték, aminek nagyon örültünk.
Hétfő óta egyébként vhogy érzem a tavaszt. Totál jókedvem van (mondjuk alapból nem vagyok az a búval baszott típus). Csak úgy rámtört a dolog. Egy számot dúdolok magamban hétfő óta és nem tudom megunni. Ez a szám a Péterfy Bori & Love Band: Hajolj bele a hajamba című száma. Sztem nagyon ott van a dolog. Pörgök és ez tök jó. Szívem szerint most is mennék bulizni, csak mára is 3 órát aludtam és kb akkor a buliban aludnék el. De nem baj, majd bepótoljuk máskor. A buli annyira nem is hiányzik most, inkább az otthoni barátnőim, akiket már rég láttam. Múlt héten sajnos senkivel nem tudtam találkozni, részben a betegség miatt sem. Szóval már várom a következő hetet, mikor megyek haza megint! Szóval kb ennyi történt velem mostanában dióhéjban.

A mai napom tök jó volt, mert végre tudtam egy jó nagyot aludni, ami rámfért így a vizsgaidőszak és a csütörtöki szote buli után. A buli nem vegyes volt, néha tök jó zenék mentek, néha meg vmi iszonyatosak, de ennek ellenére fél 5-kor jöttünk haza és nekem reggel 8-tól délig volt két előadásom, amire bementem, sőt még el sem aludtam, ami csoda, mert 1,5 órát tudtam aludni az "éjszaka". A bikém sokkal jobb volt, mint hétfőn. Követhető volt, és le tudtam írni kényelmesen a dolgokat. A szerves előtt bejött egy tanár, aki vmilyen spéci kurzust ajánlott az évfolyamnak, ami még telán érdekelne is, de arra már nem lenne időm. És ezt a félévet jó lenne nem elcseszni, mint az előzőt. Délután pihentem (aludni a fáradtságtól nem tudtam), olvastam és hasonlók, asszem a kikapcsolódtam szó jó megnevezés rá:). Este önmagamhoz képest korán kidőltem, és mára végre, mint már írtam, sikerült egy jó nagyot aludnom. Délelőtt takarítottam, és meg mivel jó meleg volt odakint és nem esett az eső, így szellőztettem is. Legnagyobb meglepetésemre (mivel Annus elfelejtett szólni) délután eljöttek az Anna szülei. Eddig csak az édesapjával találkoztam futólag. Hoztak egyszekrényt, amit össze is raktunk az édesanyjával, míg az édesapja egy iskerősüknek segített (Annának 4-ig órája volt, ezért nem volt itthon). Este elmentünk bevásárolni a Tesco-ba, jó volt kocsival menni, mert így nem nekem kellett hazahoznom a cuccokat kézben, mint általában. Mondjuk eredetileg mást terveztem a mai napra, de így is jó volt. Az előbb találtam youtube-on egy tök jó video-t. Hakuna matata... ezt nagyon szeretem. http://www.youtube.com/watch?v=teq4rWaOWbo

Hát íme, itt a már régen várt, sokat kért, megígért bejegyzés. Örömmel konstatálom, h sikeresen túléltem a 3. vizsgaidőszakomat is. Igaz a végére baromira elfáradtam, de sikerült minden tárgyam, és ennek mondjuk baromira örülök. Múlt pénteken volt a vizgsaidőszak utolsó napja, én meg még vizsgáztam délután és ez nem feltétlen volt pozitív dolog, de vége. Most jön 14 hét iskolapad és labormunka aztán újabb vizsgaidőszak, de nem szaladok ennyire előre. A vizsgaidőszak most is fura dolog. Mikor tanul az ember napokon át, olyan rövidnek tűnik az idő, de ha csak a naptárat nézem, olyan sok időnek látszik a két vizsga között eltelt idő. De ezt az előző két vizsgaidőszakom után is észerev vettem már. Na mind1. Péntek délután hazaindultam, a vonaton kb úgy néztek rám, mint egy drogosra, mert vigyorogtam a vak világba, mint a tejbetök, s közben bambultam ki a fejemből, arról nem is beszélve, h hulla karikás volt a szemem. Nade sebaj én akkor úgy jól éreztem magam és asszem az volt a fő.:) Otthon végre sikerült 12 órát aludnom péntekről szombatra, bár ez persze még mindig csak a felére se volt elég annak, ami ahhoz kéne, h teljesen kialudjam magam. Szombaton elmentem zenekarra, mert ugye ott is a vizsgák előtt voltam utoljára. Jó volt csak hallatszik keményen, h másfél hónap majdnem teljesen kimaradt a fújásból. Azért csak majdnem, mert volt úgy itt januárban, h mikor nem fogott az agyam, leültem fújni 1 órát néha, de persze nem rendszeresen, szóval hatása kb annyi, h csak negyed annyira ragadnak a ventilek a hangszereimen, mintha egyáltalán nem fújtam volna. Nade majd kb nyáron lesz időm normálisan gyakorolni, addig meg ahogy belefér az időmbe. De ez majd elválik. Vasárnap megvolt a LAL gyűlés, mivel 26-án egy éves lett a LAL. Repül az idő... És tegnap már jöhettem is vissza Szegedre, amit vártam is, meg nem is. Jó, mert most megint találkozhatok az itteni barátaimmal és végre nem csak a tankönyvek a társaságaim, meg az abban található híres emberkék. Viszont hulla fáradt vagyok, és jó lenne kipihenni magam normálisan. Na ez mondjuk a mostani órarendem mellett érdekesen fog menni, de ez van, majdcsak megoldom magam. Ma volt két előadásom, az egyik szerves, a másik bikém. Az utóbbi új tantárgy, és így az első óra után egyelőre baromira nem tetszik a tárgy, de ez van. Holnap már lesz gyakorlatom is, aztán fokozatosan minden. Szerdán szimfi, amire kíváncsi leszek, h az utolsó próbámhoz képest, most hogy tudom eljátszani a darabokat. De ez majd kiderül.
Húha, már egész sokat írtam, bár kicsit be vagyok lassulva, de ez még mint írtam a vizsgák utáni kialvatlanság. A két előadásom között is hazajöttem, megreggeliztem 3 pogit, aztán rázunatam az ágyamra, csak addig voltam ébren, míg beállítottam a telefonon az ébresztő funkciót, h odaérjek a második ea-ra. De majd a hétévégén alszom.:)

Na ez egy rövid bejegyzés lesz, de már annyian rágtátok a fülem, h írjak már végre. Hát íme, írok. Mostanában sok ezer egyetemista társamhoz hasonlóan el vagyok havazva a vizsgákkal és az azokra való készüléssel. Eddig sajnos nem lettek vmi fényesek a vizsgáim, részben saját, részben tanári hibából.. De ilyen az élet. Erre a maradék szűk 20 napra még van 4 vizsgám. Pihenni alig lesz időm, de megcsinálom, túlélem. Na most kb ez a nagy harci helyzet felém. Most zárom is soraimat, megyek még tanulok, aztán szundi... Ha túlélem a vizsgákat, majd jelentkezem!

Ma délben eltemettük dr. Dankó Imrét, azaz Imre bácsit, az egykori múzeum igazgatót, címzetes egyetemi tanárt, a néprajztudomány nagydoktorát, a DRHE díszdoktorát, azt az embert, akinek mindig volt egy jó szava a másikhoz. Nem túl sokáig ismerhettem, ritkán találkozram vele, de ha a szüleimmel találkozott, mindig érdeklődött a hogylétem felől. És másokkal is így volt, mindenkit számon tartott, követte az életét. Ha segítséget kértünk tőle, mindig szívesen segített. Nekem személy szerint nagy segítséget nyújtott még a középiskolás történelem versenyre írt dolgozatomhoz. A dolgozattal ugyan eredményt a versenyen nem értem el, mivel nem volt elég jelentkező, de sokat tanultam belőle. Kicsit hálátlannak érzem magam, hiszen bár a segítséget többször is megköszöntem, de a dolgozat kinyomtatott példányát sosem vittem el neki, pedig várta, hogy átolvashassa. Ezt a mulasztásomat sajnos már nem fogom tudni pótolni. Hiányozni fog kedves alakja, egyénisége, figyelmessége. Nyugodjon békében Imre bácsi!